Mintha a jó Isten is a strandok szerelemeseit szerette volna kiszolgálni, úgy teremtette meg Agadirt – lelkendezett az egyik ismerősöm és nem kellett sokáig győzködnie, hogy ellátogassunk Marokkóba megnézni a homokos tengerpartot.

Ádám élményei következnek.

 

Amíg a január másnál a semmittevéssel telik, addig nálunk a baráti társaság minimum kétszer összeül, hogy eldöntsük, hová is lesz idén a közös nyaralás. Igazából Ági dobta be az ötletet, hogy menjünk el Marokkóba, ott is a tengerpartra. Afrikában egyébként is évekkel ezelőtt volt utoljára a csapatunk, így kis utána járás után végülis rábólintottunk.

 

Nem bántuk meg.

Itt találhatsz konyhakész utazási lehetőségeket!

Budapestről indult a gépünk, közel 5 órás út után szálltunk le a nemzetközi reptéren. Bár július volt, abszolút nem volt elviselhetetlen hőség. Én jómagam arra számítottam, hogy a gatya is lerohad majd rólam, de nem. Teljesen elviselhető 26-27 fokos klíma várt. Azt már csak később a hotelben tudtuk meg, hogy itt ilyen a nyári időjárás. Ennek roppantul örültem, hiszem nem rajongok a forróságért, sőt, néha meg tudja keseríteni az életemet.

 

A reptértől nagyjából 25 kilométer volt a Hotel, ahol megszálltunk, a Sofitel Agadir Royal Bay Resort. Pont, ahogy az ilyesféle prémium kategóriás szállásokat elképzeli az ember. Tisztaság, harmónia, kényelmes ágy és elegáns bár. A srácokkal mindjárt a bárpulthoz vetettük magunkat. Voltunk már jó pár külföldi hotelben, de itt Agadirban különösen jól éreztük magunkat, érezhetően szeretik a turistákat.

 

Ez a nyájasság pedig a helyiekre is jellemző volt, nem csak a hotel személyzetére. Szinte nem volt olyan nap, hogy össze ne álltunk volna a helyi srácokkal egy-egy focimeccsre a parton. Mert, hogy Agadirban a hoteleknek nincsen privát strandja. Amitől még szimpibb lett a város. Jártunk már úgy, hogy a helyi élet esszenciájából egy csöppet sem éreztünk, mert teljesen izolálva voltunk a helyiektől. Na itt ilyen nem volt. És még mielőtt valaki a közbiztonság miatt aggódna megnyugtatom, hogy egy percig sem éreztük magunkat feszélyezve.

Egy dologgal tisztában kell lennie az ide látogatóknak. Agadir egy kvázi mesterséges város, mivel az óvárost 1960-ban elpusztította egy földrengés. Így az utóbbi évtizedekben egy teljesen új várost építettek, ez pedig azt eredményezte, hogy azok, akik igazi, hamisítatlan arab hangulatra vágynak, nem feltétlen itt fogják megtalálni.

 

Ezzel együtt nagyon hangulatos, a francia plázst alapul vevő és annak minőségére törekvő partszakaszt alakítottak ki. Helyi és nemzetközi ízeket kínáló büfékkel, elegáns éttermekkel. Szóval mindenki megtalálhatja a magáét.

Sajnos azonban a mi egyik oldalon előny, az a másikon hátrány. Így például a strandoláson vagy a bazár meglátogatásán kívül nem sok programot lehet tervezni. Persze fel lehet menni a hegyre megnézni a látképet, de ez is csak egy alig félnapos túra.

 

Persze pihenni, strandolni, fürdeni mentünk, így ez minket, egy cseppet sem zavart. Az sokkal inkább, hogy a mindennapos focimeccsek alatt egy meccses hátrányba kerültünk a helyi srácok ellen. Így egy visszavágóra mindenképpen vissza kell mennünk.

Itt találhatsz konyhakész utazási lehetőségeket!