Ha pisztolyt tartanának a fejemhez azzal, hogy muszáj megneveznem a kedvenc európai városom, akkor még a ravasz meghúzása előtt ordítanám el magam, hogy: PRÁGA! – kezdi kicsit hatásvadászul beszámolóját utazónk, Tamás.
A város több szempontból is a kedvencem. Egyrészt kevesebb sétával szinte annyi látványosságot tud bejárni, mint Budapesten az egésznek pedig éppen ezért van egyfajta kis ékszerdoboz hangulata. A vár Szent György szobrával, ami már csak a sárkány miatt is gyermek korom kedvence volt. Aztán egyből ott a Károly híd, ami a szűnni nem akaró turista áradattal, a hídon helyet foglaló művészekkel és a hídon lépten-nyomon elhelyezett bronzszobrok domborművek, amik a turista kezek szorgalmas simogatásától itt ott kifényesedtek az idők során. Egyszerűen mesés.
Itt találhatsz konyhakész utazási lehetőségeket!
Aztán ne feledkezzünk meg a Moldva túlpartjáról sem. Egyből ott az óra a városháza oldalában, ami még most is ámulatba ejti a turistákat, a mechanika mozgatta figuráival, amiknek különös táncára csoportokba verődve várnak az emberek. Hogy aztán az alig fél perces előadás után indulhassanak is további felfedezőútjukra a zegzugokban ezernyi meglepetést rejtő cseh fővárosban.
Prága minden szempontból ideális egy mászkálós, nézelődős hosszú hétvégéhez. Egy dologra azonban mindenkinek felhívnám a figyelmét. Soha ne menjen akkor, amikor Magyarországon 3 vagy 4 napos ünnep van. A magyarok ilyenkor ugyanis megszállják Prágát. Elképesztő mennyiségben jelennek meg honfitársaink, erre a jelenségre pedig a prágaiaknak már külön kifejezése van, lefordítva csak simán „magyar inváziónak” hívják. Sokkal jobban járunk, ha máskor vesszük ki a szabadságunkat egy jó kis prágai hétvégére. A szállások teljesen kifizethetőek a magyar fizetésekből. Tanácsként pedig azt adnám, hogy nem baj, ha nem közvetlen a belvárosban foglaltok szállást, nagyon jó a tömegközlekedés Prágában, a hangulatos villamosokon pedig élmény az utazás. Parkolási lehetőség azonban mindenképpen legyen a szálláshoz, mert ezzel nagyon meg tudják könnyíteni az autós dolgát.
Ha Prága, akkor természetesen sör. Csak úgy dúskál a jobbnál, jobb sörözőkben a cseh főváros, ahol nem csak az isteni nedűt csapolják szorgosan de isteni kocsmakaját is felszolgálnak. Van azonban néhány szabály a sörözőkben, amit muszáj lesz megtanulnia az embernek, mielőtt beül egy cseh sörözőbe.
A sörözőbe ha beül az ember akkor hoznak neki sört. Ez nem is kérdés. A sört azonban akkor is hozzák ha az ember nem kéri. Ha már kaptunk egy korsóval és alig egy ujjnyi maradt benne azonnal kapjuk is a következőt. Amit tehetünk, az az, hogy söralátétet teszünk a korsó szájára a pincér pedig tudni fogja, hogy egyelőre nem kérünk többet.
A prágai sörözőkben könnyű ismerkedni. Ha ugyanis egy társaság csak egy fél sörpadot foglal el, vagy legalább még egy hely maradt az asztalnál, akkor biztosan kapunk asztaltársaságot. Ez nem udvariatlanság, ez a cseh szokás. És milyen jó! Egy alkalommal mellém Karel Bruckner ült le, aki akkor éppen a cseh labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya volt. Ő mutatta meg, hogy hogyan egyek sörsajtot. Hogy mit? Mondom máris.
Hosszan lehetne sorolni a cseh kocsmai ételeket, nekem a kedvencem a sörsajt. Az illata, na az nem mindenkinek fog tetszeni, viszont az íze, hm! A legtöbb helyen vajat, mustárt és apróra vágott hagymát hoznak a sajt mellé. De van ahol szardellát is pakolnak még a tányérra. Az ember ezt egy villával szépen összetrutyizza és kenheti is a kenyérre. Sör mellé a legjobb fogás!
Hát csoda, hogy mindig visszavágyok? És még lehet az a pisztoly sem kéne, ha valaki legközelebb megkérdez a kedvencemről.