Kíváncsi voltam az igazi, eredeti, turista mentes Görögországra, magam mögött akartam hagyni a slágerszigeteket, így találtam rá Naxosra. 

A TravelGOO! egyik kedves utasának, Editnek a története következik.

Úgy voltam vele, hogy egy kicsit már kezdte unni – már amennyire a nyaralást unhatja az ember -,  a sztárhelyeket, valami olyasmire vágytam, ami sokkal inkább görög és kevésbé kommerszízű. Így bukkantam rá egy kedves kis szigetre, Naxosra.

Egy 428 négyzetkilóméternyi sziget, ami a Kükládok szigetcsoporthoz tartozik. A sziget szinte félúton van Görögország és Törökország között az Égei-tengeren. A szigetnek ugyan van reptere, de többnyire belföldi járatokat fogad. Mi is hajóval érkeztünk, ami Athénból indult és nagyjából 4 óra alatt érkezett meg a szigetre. Bár én magamat nem tartom gyenge gyomrúnak, de a tengeri utazás eléggé megviselt. Jótanácsként írom, hogy jobb indulás előtt bevenni egy gyógyszert, mert bizony a tenger fe tudja kavarni az embert. 

Ezt leszámítva igazán kellemes volt az út. A tenger csodás volt. 

Egy tengerpart közeli szállodában foglaltunk szobát, a transzfer a kikötőben vett miket fel, majd vitt is minket a hotelbe, ahol házi ouzoval vártak minket. Majd egy gyors lepakolás után máris indultunk a partra.  A szálloda rendelkezett saját partszakasszal, de ettől függetlenül akár másfelé is elsétálhattunk. Bőven volt átjárás és abszolút nem szólt érte senki, ha éppen egy másik szálloda partján terítettük le a törölközőnket. A part homokos és csodaszép. Bár a helyiek azt mondják, hogy augusztusban általában szeles az időjárás, szinte egyedül akkor nem érdemes hozzájuk jönni.

Naxos éppen olyan volt, mint amilyennek ígérték. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek itt is turisták. Bolondok lennének az emberek, ha nem jönnének ide, de jóval kevesebben vannak, mint Görögország felkapott helyein. Ami nekem a legjobban tetszett az a sziget felfedezése volt. Autót béreltünk, ami minden szempontból az egyik legkényelmesebb megoldás volt. A kocsit a szállodába hozta a kölcsönző és ide is jött érte. Mivel csak ketten voltunk a férjemmel, így nem kellett igazán nagy kocsi. A hegyi utakon azonban a kis Peugeot is remekül vizsgázott. 

Látnivaló ugyanis van bőven. Mi elsőként a Déméter templomot néztük meg. A templomot még az ókori görögök emelték Déméter tiszteletére. Ő volt az az isten, aki megtanította a földművelést az embereknek, emiatt aztán azok roppant hálásak voltak neki. A templomhoz csodaszép út vezetett. De hát ezért is szeretem Görögországot. Egyik oldalon ott a tenger, a másik oldalon pedig a sziklás hegyek, vagy éppen a csodásan gazdag szőlőbirtokos. Az úton egy kecskenyájba bukkantunk. A pásztor pedig tört angolsággal egy gidát akart nekünk eladni. Hogy mit kezdtünk volna vele, azt szerintem ő maga sem tudta. Minden esetre a pár napos gida nagyon aranyos volt, megsimogattuk és adtunk a pásztornak pár eurót. Amiért ő pedig még egy egy falat kecsek sajtot is nyomott a kezünkbe. Isteni olivás volt. 

Másnap egy régi kőfejtőbe mentünk, amit a helybeliek Dionüszosz Kolosszusának hívnak. A helyen még most is ott van az a több mint 10 méteres kőszobor, amit félbehagytak. Szintén valamikor az ókorban állhattak neki, aztán valamiért itt maradt. A szobor közel 50 tonnás, nem csoda, ha nem nagyon akarta senki sem odébb pakolni. A hely nagyon hangulatos volt. Amin a legjobban meglepődtünk, hogy nem kellett fizetni a parkolásért. Egyébként az egész szigeten sehol sem kell. 

Ami egyébként a legjobban tetszett Naxosban, hogy tényleg olyan kis romantikus. Félreeső apró tavernákkal, ahol aztán a világ legegyszerűbb és legfinomabb ételei, helyi italai készülnek. Soha sehol nem ittam még olyan finom kitront mint itt. Nem hiába ez az itteni sziget specialitása. Hiába is próbáltam azóta beszerezni ezer meg egy helyen sajnos nem jártam sikerrel. Már csak ezért is vissza kell majd mennünk Naxos szigetére. 

 

 

iA blogbejegyzéseket a TravelGOO utasainak elmesélt élményeiből írjuk. A bejegyzésekben látható fotókat és videókat illusztrációként használjuk a cikkekben.

A TravelGOO munkatásai