Szívesen utazgatok Európában. Egyrészt lenyűgöz az öreg kontinens hangulata, másrészt pedig azt gondolom, hogy az egzotikus utazások helyett az embernek inkább idehaza kellene szétnéznie. Úgy érzem egy kicsit mostohán van bánva Portugáliával. Ha az Ibériai-félsziget szóba kerül, akkor sokkal inkább Spanyolországra gondolnak az emberek, pedig ott van az egykor a világ egyik fő gyarmatosítójának számító Portugália is. Hát ide, Portóba volt szerencsém elutazni tavaly ezt az élményt osztom most meg veletek.

Következzék hát a TravelGoo! egyik utasának, Tibornak a története.

Ha pedig még az európai úti céloknak kell egy kis propaganda, akkor had tegyem hozzá, hogy nem szeretem a hosszú repülő utakat, így a 2,5 órás repülés még pont az elfogadható kategóriába esik nálam. Porto ugyanis pont ekkora távolságra van, ahová elég sok menetrendszerű járat indul, van tehát bőven lehetőség válogatni.

Ha Portugáliába megy az ember, akkor körülbelül ugyanarra a a habitusra számíthat, mint Olaszországban. Vagyis délfelé egyre inkább csökken az emberek munkakedve és egyre inkább nő az élet élvezetének hajszolása. Ilyen szempontból Porto a lehető legészakabbra van. A poroiak a portrugálok között is az legszorgalmasabbak közé tartoznak. Nem csoda, hogy többek között az egyik legrégebbi tőzsde is itt működött. Ennek egykori épülete most is a belváros egyik nevezetességének számít, ez a Palácio de la Bolsa. Portot talán pont kimértsége és régimódi munka alázata miatt nem kedvelik annyira a turisták mondván, néha már már unalmas itt az élet a mindennapi robot és precíz életfelfogás miatt.

Nos az ő megnyugtatásukra írom, hogy Porto ugyan kicsit szerényebb lélekszámmal bír, mint Európa többi nagyvárosa, esténként mégis megpezsdül az élet. És ami egyik oldalról hátrány, az a másik oldalon épp, hogy előnye a településnek. Az éjszakai élet élvezete közben nem éreztem azt, hogy elegem lenne a tömegből. Mégis jó hangulatú vacsorákat, italokat tudtam fogyasztani. Előbbihez hozzátartozik, hogy rajongok a halért. Az, aki nem szereti a tenger gyümölcseit, kissé egysíkú étkezéssel fog találkozni, a halak, rákok, kagylók és kalmárok rajongói azonban oda lesznek azok frissességétől és ízletes fogásaitól.

 

Ami engem viszont komolyan lehangolt az Porto belvárosának elromlott állapota. Nem egy ház romosan, elhagyatottan áll. És mégis, ezekkel együtt van meg a belváros patinás hatása, a közel 100 éves villamos pedig már csak ha a tortán. Egyszerűen imádni való a macskaköves kis utcácskák hangulata. Kellemes volt akár egy órát is elülni egy kávé vagy egy portói mellett és nézni a belváros nyüzsgését. 

 

A portugálok talán kicsit zárkózottnak mondhatóak, ám egy kis idővel szívesen szóba állnak a vendégekkel. A kávéházak, cukrászdák dolgozói szívesen mesélnek a termékeikről, persze a legbüszkébbek a portóra, ami kivétel nélkül minden itt lakó szerint a világ legjobb bora. 

Portóban a Douro-folyó túloldalán kedvemre válogathattam a pincesoron. Ahol nem lehet nem betérni kóstolóra. 4-5 euró környékén már elég rendes adagot lehet fogyasztani. Azért óvatosságra intenék mindenkit, a portói nem egy könnyű bor, ha kicsit többet iszunk, akkor enyhén remegő lábbal kelhetünk át a  Dom Luis hídon. 

Mivel én szerettem volna a Douro-völgyet is megtekinteni, egy meglehetősen romantikus megoldást választottam. Hajóval kerültem fel a portóinak alapanyagot termő völgybe. A hajóról elképesztő panoráma nyílt a térségre, a szőlőtőkék soraira, a völgy oldalába épült présházakra. Persze nem csak a szemem lakattam jól. Ahány pincészet, annyi kedves arc és gazda. De nem csak borozni érdemes, hanem akár szállást is foglalhatunk ezekben a régi kúriákban. Én is egy ilyen szálláson aludtam, másnap reggel aztán reggelivel indítottam a napot, a folyóra néző széles teraszon. 

 

Portoban nem csalódtam. De, ha a város egy királynő, akkor a Douro-völgy maga a korona. 

 

 

iA blogbejegyzéseket a TravelGOO utasainak elmesélt élményeiből írjuk. A bejegyzésekben látható fotókat és videókat illusztrációként használjuk a cikkekben.

A TravelGOO munkatásai